Hubay Jenö

Hubay Jenő portré

Hubay Jenő (1858–1937), a kiváló hegedűművész, zeneszerző és pedagógus fél évszázadon át Magyarország legismertebb, reprezentatív muzsikusának számított. Nevéhez fűződik a világhírű magyar hegedűiskola megteremtése. Édesapja Huber Károly volt, a Nemzeti Színház karmestere és hangversenymestere. Tőle sajátította el a hegedűjáték alapjait, majd tanult Berlinben Joachim Józsefnél. Liszt Ferenc tanácsára 1878-ban Párizsba utazott, és játékával hamarosan meghódította Nyugat Európa közönségét. Nevét 21 évesen azért változtatta Hubayra, hogy koncertjein magyar csengésű névvel szerepelhessen.

1882-ben kinevezték a brüsszeli Conservatoire Royale tanszékvezetőjének, de ő 1886-ban Liszt Ferenc hívására hazatért és fél évszázadon át irányította a hegedűoktatást a budapesti Zeneakadémián. 1919-től 1934-ig a Zeneakadémia igazgatója is volt egy személyben.

Leghíresebb növendékei: Bram Eldering, Geyer Stefi, Vecsey Ferenc, Szigeti József, Telmányi Emil, Eddy Brown, Koncz János, Waldbauer Imre, Ormándy Jenő, Székely Zoltán, Zathureczky Ede, Gertler Endre, Fenyves Lóránt, Wanda Luzzato, Varga Tibor és Végh Sándor.

1886-tól működött Budapesten a Hubay–Popper Kvartett, az első világszínvonalú magyar vonósnégyes, amely negyedszázadon át meghatározó volt a hazai kamarazene történetében. Koncertjeiken Dohnányi Ernő, Wilhelm Backhaus, Leopold Godowski és Johannes Brahms is több alkalommal fellépett.

Otthonának "zöld szalon"-jában feleségével és két fiával, Tiborral és Andorral 1929-ben.

Hubay Jenő kellemes modorának, kivételes személyiségének és műveltségének köszönhetően széleskörű kapcsolatrendszerre tett szert. Uralkodók, államfők, művészek és egyházi vezetők hívták meg otthonaikba Európa szerte, barátai közé tartozott Munkácsy Mihály, Justh Zsigmond, Jules Massenet, Benjamin Godard, Felix Weingartner és Joseph Krips. 1894-ben vette feleségül gróf Cebrian Rózát, majd 1907-ben a királytól maga is nemességet kapott, ezzel az arisztokrácia is tagjai közé fogadta.

Hubay zeneszerzőként is termékeny és sikeres volt, nem csak több száz hegedűdarabot és dalt komponált, hanem szimfóniákat (Szimfónia 1914, Dante szimfónia), és operákat (A falu rossza, Moharózsa, Anna Karenina, Az álarc) is. A cremonai hegedűs című operája (bemutatója 1894-ben volt Budapesten) világsikert aratott, egy évtized alatt Európa több tucatnyi színpadán játszották. Ez volt az első magyar opera, amelyet Európán kívül is előadtak (New York, 1898). A 2. felvonás híres hegedűszólóját gyakran a zeneszerző játszotta a színfalak mögött.